Ellie, ez talán nem is annyira sorsrajz, mint inkább szerelmi történet… Csak viccelek. Nem tudom, hogy másokkal is így van-e ez, de van, hogy az ember egyszerűen találkozik valakivel és valami bekattan. Első ránézésre eldöntöd, hogy nem, ez nem a Te barátod, és soha de soha de soha nem fogtok jól kijönni egymással. Aztán kiderül, hogy demégis, és ez az ember lesz az, aki az egyik legjobban fog hiányozni.

Na, ez Ellie.

A deyangi külföldi társaság ritkaságszámba menő női tagjainak egyike ő, s már korábban is írtam róla, hiszen vele mentünk Jiuzhaigou-ba. Nevetségesnek hangozhat, de számomra nagy vízválasztó egy-egy utazás bármilyen emberi kapcsolat terén. Nálam ez az egyik fokmérője annak, hogy vajon igazán jól kijövünk majd egymással, vagy megmaradunk a kedvesismerős / ivócimbora szinten. Ezen a teszten mindenképp átment Ellie.

A másik teszt az őrültségfokmérő. Ha valaki elviseli az őrültségeimet (magamban beszélek, hangosan éneklek, dalokat költök az életemről és harsány vagyok) akkor tudom, hogy bizony stramm kölökre találtam és meg kell tartani, amíg csak lehet. Ezt a lécet is simán ugrotta Ellie, főleg mivel legalább annyira őrült mint én, így együtt költünk dalokat az életünkről. Lehet az oviban tanítás az, ami ilyen hatással van az emberekre, vagy a túl sok Disney… vagy Kína…

A lényeg, hogy Ellie ezen is átment. Talán pont amiatt mert hasonlóak vagyunk volt az, hogy eleinte nem fértünk meg, vagyis nem igazán kerestük egymás társaságát. De aztán rájöttünk, hogy mennyire nagyszerű is a másik (muhahahhaaa) és a többi már történelem…

Hogy miért került a sorstörténetek közé? Mert remekül be lehet mutatni rajta keresztül a külföldiek azon csoportját, aki kicsit el vannak veszve, kicsit megcsömörlöttek és nagyon Kínától várják a megvilágosodást. Illetve annak is remek példája, hogy furik Kínában a nőkkel szemben támasztott elvárások.

December 9-én van Ellie szülinapja. Hányadik? Attól függ, hogy ki kérdezi. És nem, nem arról van szó, hogy a nők érzékenyek a korukra, ezért letagadnak egy-két évet (vagy nem csak). A már említett bűvös 27 a bökkenő. Ellie ugyanis 32 éves lesz idén. Nincs férjnél és nem is él párkapcsolatban. Tejóisten, gondolják a kínaiak, íme egy vénlány… Így annak elkerülése végett, hogy mint torzszülöttet mutogassák, és együtt érzően megveregessék a vállát vagy – ami talán még rosszabb – elkezdjenek neki férjet keríteni (egy jó dolgos, hűtlen kínai ifjút) inkább azt mondja, hogy most lesz 27.

Lehet, felesleges elővigyázatosságnak tűnik, de nem hiszem, hogy az lenne. Bár az is igaz, hogy a szikrázó kék szemével és szőkére festett hajával istennő a kínaiak között, tehát lehetséges, hogy nem csinálnának nagy ügyet a korából. De ez Kína, szóval ki tudja.

Ami pedig az elveszett, útkereső külföldieket illeti. Ellie képzett tanár, Angliában általános iskolában tanított, csomó gyakorlata van, és magát a tanítást szerette is nagyon. Amiből elege lett, az az adminisztráció volt és a kormány, illetve helyi önkormányzat folyamatos kontárkodása. Meg lehet az se segített, hogy ha hívta a természet nem mehetett ki, mivel Angliában, nem hagyhatod magára az osztályodat… Most egy gimnáziumban tanít, de saját bevallása szerint is inkább kabalaállat mintsem hasznos tanár.

Az az érzésem, hogy Ellinek ez az utolsó nagy hurrá, mielőtt megállapodna és letelepedne. Hol? Angliában. Saját elmondása szerint itt van az ideje a gyerekeknek, családalapításnak (halk megjegyzés, hogy mielőtt Kínába jött volna, egy 7 éves kapcsolatban volt, ami az az érzésem, hogy az ő fejében házassággal, gyerekekkel végződött volna egy ideális világban). Azonban nem szeretne kínai férjet. Miért? Mert, ahogy írtam Kínában nem divat a válás, ellenben a megcsalás igen. S igazán érthetőnek tűnik, ha valaki nem szeretne azzal a tudattal belekezdeni egy házasságba, hogy valahol, valamikor jó eséllyel meg fogják csalni. Plusz, az sem túl vonzó lehetőség, hogy az ember beteljesítse a női princípiumot. Merthogy bár Szecsuánban a nő az úr, de ez csak otthon van így. Nyilvános helyeken, ugyanúgy a férfi hordja a nadrágot.

Irene mesélte, hogy az ő anyukája (aki kínai szokásokkal ellentétben kétszer vált el) azért nem talál párt magénak, mert túl erős a személyisége és ezt bizony nem rejti véka alá. Kérdem én, milyen világ az olyan világ, ahol azzal tudsz férjet fogni magaddal, hogy valaki másnak tetteted magad? Ezt tette ugyanis Irene mostohaanyukája. Megígérte, hogy nem fog veszekedni Irene apukájával, hogy Irenet úgy fogja szeretni, mintha a saját lánya lenne, s hogy gondoskodni fog róla. Hmmm.. valóság? Gonosz mostoha effektus. Nincsenek jóban Irene-nal, nem főz, nem dolgozik, de a házimunkát sem végzi el. Szeret pénzt költeni és a barátaival lógni. De nyilvános helyen nem pöröl a férjével és aláveti magát látszólag a férji hatalomnak. Kis színes, Irene vér szerinti anyukája és a mostoha anyuka nem tudnak meglenni egy légtérben. Jó, ez nem érdekes önmagában. Az viszont már igen, hogy az apuka titokban mer csak találkozni a közös gyerekük anyjával, nehogy perpatvar legyen otthon. Mikor Irene négy évre elment Amerikába tanulni és a reptérre mindkét család kiment, az anyuka taxival a mostoha anyuka és az apuka a saját autójukkal, és az apuka fel merte ajánlani, hogy hazaviszik az anyukát, égzendülés földindulás kerekedet, és bizony taxizás lett a vége a történetnek.   

Ezek tudatában nem csoda, ha Ellie nem vágyik kínai férjre. A kérdés az, hogy akkor mit keres Kínában, ha már ennyire ketyeg a biológiai órája. Saját bevallása szerint is, ha erre gondol, pánik tölti el, és komolyan retteg tőle, hogy soha nem lesz saját gyereke.