Mivel a tanítás még nem indult be, legalábbis számomra (majd holnap) így nem tudok ilyen témákban izgalmakról beszámolni, ezért úgy döntöttem csinálok egy ilyen részleget. Hogy milyet? Hát olyat, amiben a megdöbbentő/szokatlan/cuki kínaiságokat osztom meg.
Biztos lesz még, de kezdem az EVÉS témakörrel. Nem, nem, nem magukkal az ételekkel, azon kár is kiakadni (reméljük kutyát nem ettem még... a streetfood-os helyeken kiírják, hogy az alapanyagok szigorúan ellenőrzött forrásból származnak...hmmm nyilván igazat mondanak).
Ami talán furcsább az az evés kultúra, etikett, asztalnál elvárható viselkedés. Nyugati szemmel, vegyük sorra a furcsaságokat:
1. Tudsz pálcikával enni?
Hát én azt nagyon élvezem. Lehet túrni a kaját, lehet lassan enni (vagyis hát nincs más mód), és általában véve játszani az étellel. No, nem szándékosan, de akkor is. Élvezetesebb az evés pálcikával. Szerintem, ha hazamegyek, akkor is megtartom! Legalább egyszer a héten pálcikarandi.
Ami nagyon mókás, hogy az összes kínai, akivel eddig együtt ettem, teljesen le volt nyűgözve attól, hogy igen képes vagyok pálcikával enni. Ez az egyike a visszatérő kínai kérdéseknek (amikről majd később): Tudsz-e pálcikával enni köcsög nyugati? (utóbbi nincs hozzátéve... hangosan legalábbis)
2. Még, még, még
A puszta mennyisége az ételnek, amit ez az aprócska népség eltűntet. Nem hinném el, ha nem látnám saját szememmel, ahogy az egyik főétel fogy a másik után, majd jóízűen elhörpölnek egy kis meleg levest. Természetesen csak az után, hogy lefojtották a rengeteg húst és zöldséges fogást egy kis rizzsel. (mi a titkotok?!)
3. A tálalás
Érdekes keveréke az együtt étkezésnek és a magányos étkezésnek a kínai kultúra. Egyedül vannak sokszor abban az értelemben, hogy bár egy asztalnál eszünk a menzán, de nem szólunk egymáshoz (mielőtt valaki megpróbálna okos lenni, s rámutatna, hogy hozzám aligha szólnak, nem beszélem a nyelvet, megjegyezném, hogy egymással sem kommunikálnak. ők bizony esznek. elmélyülten). Azonban az egész társas, mivel azon túl, hogy mindenki kivette a kis táljába a rizst az összes többi fogás az asztal közepén és bátran beletúrsz a pálcikáddal, és csipegeted, amit szeretnél. Ezért hasznos a forgótál az asztal közepén, ami persze gyakran vezet balesetekhez (sörök dőlnek jobbra s balra mint a dominó...)
Alább házi készítésű, és első kolléga általi meghívás eredményeként megkóstolt étkek sorakoznak: Rántott lótusz gyökér, rántott édeskrumpli, tofu, párolt disznó és édeskrumpli, halleves tojásfehérjével. Igen, köszönöm mindenből ettem, és ízlett minden... Gasztromenőség van.
4. késselvillával, csukottszájjal, necsámcsogj, neszürcsölj stb. stb.
"Table manners", ahogy az angol mondja, és mint tudjuk, a britek igen nagy hangsúlyt fektetnek erre, ne legyen a könyököd az asztalon, terítsd az öledbe a szalvétát és a hasonlók. Ehhez képes, mi magyarok vademberek vagyunk. Szerintem meglehetősen kivesztek ezek az úri szokások a mindennapokból, s az alapvető szabályokon kívül nem vesződünk felesleges udvariassági körökkel. Ami szerintem jó, bár meg van a varázsa a "sznobétkezésnek" is, amikor az ember azt se tudja mit mivel egyen... Lássuk csak kínai barátainkat... Igen, hozzájuk képest sznobul eszünk. Nincs szalvéta, pedig minden tocsog az olajban (jobb esetben valami finom szószban). Ha valami a kis tálkához vezető úton leesik az asztalra, az ott is marad. Csukott szájjal? Ugyan... Hogy nem értem, hogy mit mondasz a fél disznótól, ami a csöpp szádból kilóg? Sebaj, úgyis kínaiul mondtad, szóval nem ez az egyetlen akadály a megértés előtt...
5. És inni mit fogunk?
Inni?! Az mi? Ja, hogy inni szeretnél, folyadékot? Tessék itt egy kis sós tojásos ízű, zöldségek úszkálnak bennem leves. Ja, hogy tele vagy, és nem enni szeretnél még többet? Nesze, kaphatsz egy pohár frissítő forralt vizet, melegen tálalva, úgy a legjobb. Nem kéred? De furcsa vagy...
6. Jobb kint mint bent!
Jó, ezzel alapvetően egyetértünk. Hmm, de ugye nem kell elereszteni mindig az évszázad büfijét. Tegyük hozzá, hogy mivel az érettségi szintem egy gyereké, így ez engem mérhetetlenül szórakoztat, és minding mikor a törékeny kis kínai hölgyek (akik közül a legtöbb mér egy éves babával büszkélkedhet. újfent: mi a titkotok?!) megörvendeztetnek egy visszhangzó, öblös büfivel, hát én hahotázok.
7. Ami közös...
Ha vendégségbe mész, akkor bizony készülj fel, hogy úgy megtömnek mint egy libát. Ugyanis a vendégszeretetet, nem csak mi magyarok, hanem ők is úgy fejezik ki, hogy etetnek. Ha pedig nem eszel... Akkor nemizlik, nemérzedjólmagad, nemszereted a kínai kaját.
...kis színes
Ma felhívtam a kampusz "vizesfiúját" és szereztem magamnak víztartályt...mi a nagy szó? Hát az, hogy mindezt Kínaiul tettem. Annyira menő vagyok, hogy telefonon keresztül IS megértenek....:-)
