Amiért érdemes...? de mit érdemes? Hát ugye, ide bárki behelyettesítheti, amit csak szeretne, legyen az mondjuk, hogy élni/létezni, legalábbis én erre gondoltam, s mivel ez az én kis irományom, így én vagyok az ura a témának... Mivel eltelt a félév, és ahogy ígértem (fenyegettem) hazajöttem, a teaching része az életemnek egy kis időre pihen valamelyest, így a learning lesz a domináns rész. S bár eredetileg nem gondoltam, hogy tovább írnám a blogot a kalandos Kínán túl, de ma futás közben arra jutottam, hogy no de miért is ne?

Miért ma? Hát mert ma van a névnapom, s noha nővérem hangosan tiltakozik, hogy a névnapok ünneplésre méltóak, mégis alkalmat kerítettünk a mai napból, és elmentünk egy jó kis helyre, ahová már "ezeréve" vágytam, összekötve a kellemest a hasznossal, mivel éppen helyszínt keresünk e. nagy napjához. Az itteni élmény pedig arra inspirált, hogy elgondolkodjak ezen a dolgon, hogy miért is érdemes élni és itt lenni, és arra jutottam, hogy posztonként szépen megpróbálom magamnak (is) megválaszolni (szerintem a terapeutám is büszke lenne rám, mindfulness meg önismeret vonalról kapcsolódva), természetesen, hűen önmagamhoz, nem túl komolyan véve magamat sem a kérdést...

Tehát az első válaszszeletecske: BUDAPEST MAKERY (1072 Budapest, Dob utca 38.)

A koncepció - DIY gasztró-élmény (ahogy a hely hirdeti magát)

Számomra mindenképpen egyedi (nem tudom van-e Budapesten más ilyen hely). Annyi a lényeg, hogy betérsz ebbe a kiszolgáló egységbe, és eldöntheted, hogy elköltesz egy jó kis vacsit vaaaaaaagy megcsinálod magad azt, amit kiválasztottál az étlapról.

Mi bizony, ez utóbbi opciót választottuk, és izgatottan (igen, talán kicsit túl ráizgultam és ugrabugráltam a helyen, szerencsére nem volt rajtunk kívül senki más épp így ezzel csak a két felszolgáló srácot hoztam zavarba, de hamar hozzászoktak a lelkendezéshez...) vártuk, hogy akkor hogy is lesz ez az egész. Hát így:

A megvalósítás

Kaptunk mindketten egy-egy mini iPadet vagy tabletet, amin lépésről lépésre videón követhettük az utasításokat. Az egyes lépések folyamatos lejátszásra voltak állítva, így mindaddig amíg mi nem léptettük tovább, folyamatosan ismételte nekünk, hogy mit is kell csinálni. Ami igazán remek, hogy a hely megspórolja nekünk az alapanyag előkészítés macerás részét, merthogy az már így érkezik az asztalra:

Aztán nincs más dolgunk mint, hogy kövessük a videó utasításait, és elkészítsük a vacsorát.Valahogy így:

Mielőtt azt mondanánk, hogy macera, hát hiszen megcsinálom otthon is, meg ha már étterembe megyek nem akarok én főzni. Jó. Valid. DE! Minden házibuli lelke a konyha, ha az ember vendégeket fogad, szerintem az egyik legzseniálisabb a közös főzés. Plusz (és most tapasztalatból beszélek) olyan ez, mintha kapnál egy jó kis főzőleckét és megcsinálsz olyan dolgokat, amiket normál esetben nem is próbálnál meg (esetemben a borjú hús...) és egy főzőtanfolyamnál sokkal olcsóbban teheted ezt, nem kell alkalmazkodnod senki ritmusához és nincs semmilyen nyomás, hogy úhuuristen mi van ha elrontom és ezt mindenki látja (no nem mintha ez utóbbi engem érintene).

Az eredmény

Nővérem egy csirkeroládot rittyentett tojásos-sárgarépás quinoaval, mostmár azt is tudjuk ez utóbbit hogyan kell, és hát n ilyent még nem pipáltam, hogy hogyan lesz húsból rolád. Mindig tanul az ember... Én meg egy saltimboccát (nekérdezd) tettem az asztalra betevőnek egy kis kapros-narancsos vajtökkel, mert ennyire vagyok menő. Ami iszonyatosan tetszett, hogy ki voltak rakva egyéb fűszerek is, és nyilván nem csapott rá senki a kezemre, ha mást is használtam mint, amit a recept előírt (naná, hogy használtam, hiszen képtelen vagyok az előírásokhoz tartani magam, igaz ez a receptekre is és napközben Cicánál töltött időre is..affene fog harisnyát húzni 40 fokban csak azért mert..miértis?). 

Magunknak tálaltunk, és mindenki megkóstolta mindenkijét, szerencsére nálunk így szokás a családban, beletűr mindenki mindenki tányérjába, hát különben honnan tudnám, hogy az övékének milyen az íze? Nem is csípem ám, ha valaki azt mondja tilos az Á meg hogy "Joey doesn't share food" és nem kóstolhatom meg a kajáját...

Az élmény

A srácok hihetetlen segítőkészek és kedvesek voltak. A dizájn, valami elképesztően egyben van, nem tudom ki a tulajdonos, mert mint megtudtuk az egész az ő ötlete és az ő fejéből pattant ki, de mindenesetre le a kalappal és nagy yay neki. Nyilván kideríthetném ki az, céginfo meg ilyen titkos eszközök segítségével (hmm... asszem meg is teszem :D). De lényegtelen is, egyszerűen csak jó a csíje a helynek. Bemész, letisztult, egy domináns szín a sárga, és a mosdó is olyan kúlos, hogy ki se akarsz jönni.

Összességében, imádtam, vissza akarok menni, és legközelebb desszeretválasztok!

Hogy mi a válasz ebben a "nagy kérdésre"? Hát csak annyi, hogy enni jó, és felfedezni új helyeket szintén :-) Kaland ez is, mégha nem is a tőlem eddig megszokott :-)