Mikor megérkeztem a sulimba szeptemberben, a kínai kollégák mind biztosítottak róla, hogy ne aggódjak semmin, se a tanításon se az adminisztratív dolgokon, mert van egy remek másik külföldi tanár, aki ugyanazon a tanszéken dolgozik, mint ahol én fogok, és majd ő eligazít mindenben és csomót fog segíteni. hah... jah, persze. Phil legalább annyira haszontalan segítség szempontjából, és információmegosztás szempontjából mint a kínaiak, ami pedig igen nagy szó. Lehet, azért van ez így, mert annyi ideje van már Kínában (6 éve), hogy ő maga is kínaivá vált.
Két dolgot köszönhetek neki, no jó, hármat. Az egyik, hogy elmondta, hogy midnen pénteken és szombaton a deyangi külföldiek Juanita bárjába mennek, úgyhogy, ha külföldi ismerősökre vágyok, vagy csak olyan emberekre akikkel nem kell iszonyatosan lassan és tagoltan beszélni, akkor ott a helyem. A másik, Ellie és Anne WeChat azonosítója. (azzal megspékelve, hogy a deyangi külföldi férfiak azonosítóját nem adta meg, mondván, hogy elég nagy vagyok, hogy eldöntsem magamnak, hogy kiket adok az ismerőseim közé, és kiket nem. ezért igen hálás vagyok neki) A harmadik pedig az, hogy elmondta, hogy ha a zuhanyzómban lévő kapcsoló első, harmadik és negyedik gombját bekapcsolom, akkor mintegy varázsütésre meleg levegő áramlik a fürdőszobába, ergó nem kell fagyoskodva zuhanyoznom. (ezért is mérhetetlenül hálás vagyok)
A tanítás terén azonban, semmi. Nulla segítség, nulla eligazítás, és ami ennél is bántóbb vagyis ártalmas az a kendőzetlen apátia amivel Ő viszonyul a tanításhoz illetve a diákokhoz. Jó lett volna mentorra találni Phil-ben, de ez nem sikerült. Ellenben elrettentő példának remek, és a "namithogyanne" kategóriában erős versenyzőként indul. Egy beszélgetés alapján leszűrhető, hogy alulmotivált, a diákokra ellenségként tekint,csakúgy mint a rendszerre (ezt azért értem) és a többi kollégára. Kínát nem szereti, Amerikát sem, se a nőket, se az életét. Legalábbis nekem így tűnik.
Hogy miért ilyen megkeseredett, kiábrándult elveszett lélek?
Nem ismerem eléggé ahhoz, hogy ítéletet mondhassak ezzel kapcsolatban, így ismét csak annyit tehetek, hogy elmesélem a történetét. Hozzáteszem, hogy bár kollégák vagyunk és elvileg az irodánkon osztozunk, heti egynél többször nem látom őt soha. Ez pedig az English Corner délutánja, amit szintén rühell (hmmm, ezt néha átérzem) így néha nem méltóztatik eljönni rá (ezt nem érzem át, sőt felháborít), ami azzal jár, hogy egyedül nézek szembe 80egynéhány érdektelen diákkal...
Visszakanyarodva Phil történetéhez... Szociológiát tanult Amerikában, Michigan államban, így úgy eljutott Kínába, ahol több helyen is tanított, s néha egészen apró falvakban. Kezdetben, ahogy kivettem a szavaiból nagyon élvezte az itt létet, furcsa ezt mondani, de Kínában sok szabadság szakad az ember nyakába, már ha külföldi az illető. Kiszakad a megszokott társadalmi közegből, gyakorlatilag hírességként kezelik és ugyan mit tehetnek vele, ha bármit nem a szabályok szerint csinál... Elméletben nyilván sokat, de valójában mindig ott a remek "ting bu dong" mantra (vagyis, hogy nem értem), ami miatt sokkal többet megengedhet magának az ember. Felszabadító. Frusztráló. S sokaknak a fejébe száll. Kis túlzással olyan, mint a hollywoodi hírességek esete, valaki tudja jól kezelni a hírnevet, és nem hagyja hátra a régi barátokat, valaki viszont elhiszi, hogy különleges és mindenki más felett áll csupán attól, hogy tehetséges. Ráadásul a Kínában élő külföldiek esetében szó sincs tehetségről...
Philről nem tudom, hogy mennyire vette fel a külföldi vagyok ezért különleges elbánás jár nekem attitűdöt, vagy hogy mennyire élvezte hogy különleges lehet itt. Azt tudom, hogy sok részét felfedezte Kínának a motorjával, és hogy egészen jól megtanult kínaiul az évek alatt. Ebben persze segítségére volt a kínai felesége is.
És ezzel eljutottunk a történetének lényegi pontjához, és a kisiklás pillanatához is, Mikor megismerkedtek, Phil felesége itt tanult, ezen az egyetemen, vagyis technikailag Phil tanítványa volt. Az is igaz, hogy soha nem tanította őt Phil, de Kínában nagyon szigorúan veszik a tanár-diák kapcsolatokat. (mindannyiunkat figyelmeztettek, hogy ne legyünk szerelmesek a diákjainkba. igen, azokat is, akik óvodában tanítanak...nos Kína...) Nem sokat tudok a kapcsolatukról, azon túl, hogy összejöttek. Olyat is hallottam, hogy tulajdonképpen inkább voltak barátok extrákkal, mint valódi barát-barátnő, de nem is ez a lényeg.
A lány, közeledett a bűvös 27-hez. Phil pedig gondolom élvezte a szabadságát, nem állt még készen megállapodni, soha nem is állt szándékában elvenni ezt a lányt, ki tudja. A lényeg, hogy bekövetkezett az a bizonyos "upsz" pillanat. Ez eléggé "divatos" a kínai hölgyek körében. Elvileg szednek fogamzásgátlót, aztán utóbb kiderül, hogy azért inkább mégsem. Hmmm, azt hittem már kinőttünk ebből, hogy így fogjunk magunknak férjet, de úgy tűnik mégsem...
Phil megcselekedte, amit megkívánt a haza, elvette a lányt, és letelepedett. Most van egy egy éves kislánya, Morrighan, akit imád, és egy kínai felesége, aki állítása szerint utálja őt. Nem dolgozik, pedig angol tanár, vagyis sok pénzt tudna keresni, jó, most még othon kell lennie a babával, de közben is könnyedén adhatna órákat, meg tudnák oldani Phillel az időbeosztást, de nem teszik.
Mindezt úgy nem teszi, hogy 20 éves lejáratú kölcsönt vettek fel, azért, hogy vehessenek Deyangban egy lakást. Hiszen Kínában a férfi mielőtt elvehetné a nőt muszáj, hogy bizonyítsa (lakás tulajdonnal és megfelelő fizetéssel) el tudja tartani a családját.
Phil elmesélése alapján mielőtt jött volna a házasság és a gyerek, remekül megvoltak. Beszélgettek arról is, hogy Amerikába költöznek majd egyszer, és ott alapítanak családot. Aztán beütött a ménkő, és "kínai lett a feleség". Kizárólag azt teszi, amit a szülei mondanak neki, és minden progresszív gondolatot zsigerből elutasít.
Konklúzió: Phil, 32 éves angol tanár Kínában. A munkáját utálja, semmire sem tartja a diákokat, felesleges erőfeszítésnek érez mindent (ezt is meg tudom érteni, csak hát mindig lehet váltani...), megcsömörlött, kiábrándult. 20 éves lejáratú hitele van Deyangban (!). A feleségével nem jönnek ki jól, egy olyan országban, ahol a válás épphogy kezd "divatba jönni". A kislányát szereti nagyon, de milyen csillagok alatt vihetné magával Amerikába az anyja nélkül? Kínát ha korábban szerette is, most már biztos hogy nem. S ezért aligha lehet hibáztatni. Kína sokak számára börtön, valaki tud erről a kíniak közül, és ki akar törni, valaki csendesen beletörődik, azonban a legtöbben úgy hiszem nem is tudják, hogy börtön, ahová be vannak zárva. Phil, ellenben tisztában van vele, és azt is tudja, hogy mi van Kínán túl.
Mindaddig amíg Kína az ember saját választása, úgy gondolom, hogy élvezhető, hiszen tudod, hogy bármikor abbahagyhatod, elmehetsz. Amint kényszer, nem pedig az ember szabad akaratának a terméke, nagyon nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy Kína az a hely, ahol meg fogsz öregedni, ahol otthont kell teremtened magadnak. De azt gondolom, hogy ez a Föld bármely országára igaz, maximum vannak olyan országok, ahol könnyebb az ember dolga, mert nem olyan más ott, mint otthon.
Kis színes: Ma elmentem karácsonyi vásárolni az itteni barátaimnak, és az általam eddig egyetlen felfedezett antik bolt, vagy kacatbolt tulajdonosa az össze kiválasztott ajándékot ingyen odaadta nekem. Ilyen ez a popszakma...
